A Fővárosi Tanács igazán méltó emléket állított a kubai forradalom 25. évfordulójának, amikor felépíttette a Havanna-lakótelepet. A trianoni menekültek egykori szálláshelyén lehet ma Budapesten a legolcsóbban egy nagy és két kis szobához jutni, és ma már az ukrán maffia sem innen szedi túszait.
Új honfoglalók
 |
| Tekintse meg képeinket |
Akik a Havanna-lakótelepen élcelődnek, magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Az első világháború után nyomortanyákat húztak fel Kispest és Pestszentlőrinc határára. Állítólag egyik állami vezető sem volt hajlandó – a kor haladó szokásának megfelelően – saját nevét adni hozzá, így lett belőle Állami-telep. A trianoni menekültek húzták itt meg magukat, később hajléktalanok kaptak közös vécés, egyhelyiséges odút, majd a hetvenes évek elején az egészet eldózerolták. Az 1977 és 1985 között épült Havanna összkomfortos nagylakásait össze se lehetett hasonlítani a korábbi nyomorral, igaz, az Állami-telep lakóinak erre nem is volt lehetőségük; ők a városban szétszóródva ugyanolyan körülmények között éltek, mint korábban. És jöttek az új honfoglalók; többnyire vidékről a fővárosba költöző nagycsaládok, két kezük munkájából élő, szakképzetlen eltartókkal.
A Havanna-lakótelep történetének újabb mérföldköve, amikor – túl egy rendszerváltozáson, a lakók jórészének munkanélkülivé, rokkantnyugdíjassá süllyedésén, térfigyelő kamerák telepítésén – még mi is megjelenünk a helyszínen. A házak itt tizenegy emeletesek, a tervezők jóvoltából a szürkésfehér panel egyhangúságát napszítta rózsaszín és sárga elemek törik meg. Sehol egy galeri, az ablakokat sem töltik meg az életük kioltásával fenyegetőző öngyilkosok, és az ukrán maffia is inkább a budai lakásokban hűsöl, mert itt nyomát sem látni. Az egyetlen normasértés egy borízű női hangé, amely egy Ricsi nevű kutyát szólongat.
Mit beszél itt maga félre?
 |
A tervezők a Kondor Béla sétányt tervezték a Havanna sétálóutcájának; két templom még a régi időkből, hosszú bazársor, többnyire bezárt boltokkal, közösségi ház és a nyolcvanas évek közepének választékát idéző ABC. A padon négyen beszélgetnek, évtizedek óta csak aludni járnak haza.
– A készenléti díjjal csak lopják az embereket.
– Ja, nincs is fűtés.
– Negyven fokban, minek az?
– Nem azt mondom, hogy legyen fűtés, hanem minek készenléti díj.
– A rossz Kádár-rendszer is jobb volt, mint ez.
– A szemétdíj, az a felháborító, ugyanannyit fizetünk, mintha csak tízen laknánk a házban.
– Benne volt a tévében, hogy a Havanna lakótelepen élők hetvenmilliárd forinttal maradtak el a rezsifizetésben.
– A rossz Kádár-rendszer is jobb volt, mint ez.
– De rá is terhelik a lakásokra.
– Mit terhelnek rá, mit beszél itt maga félre? Az önkormányzati lakásra?
– Én járok a cigányszövetségbe, tudja maga, hány embert lakoltatnak ki?
– A mi szomszédunk, a Marika kétmillió-kettővel volt elmaradva.
– A rossz Kádár-rendszer is jobb volt, mint ez.
Spanyol… gondola… Firenze!
A fuvaros idős édesapjával és két lányával él a Havanna utca páratlan oldalán, a hirdetés szerint “kultúrált házban”. A 7,5 millióért kínált lakás – “hangsúlyozom, ez csak az irányár” – bemutatását a konyhában kezdi. Az ablakban gyerekbetlehem, három fröccsöntött király állja körül a fröccsöntött kis Jézust. Az egyik félszoba a papáé, itt Jézus néz le a falról, a lányok szobájában egy fiúzenekar mellett Szűz Mária portréja. A szekrénysor pálmafás óriásposztert takar el. “Már ezért a csodálatos képért megéri megvenni a lakást” – mondja, de igazán nem hisz benne, a lányok jót vihognak. “Ez a WC” – nyitja ki az ajtót, majd a szájára csap, mint aki baszdmegel a vállalkozói szféra estjén. “Illetve a toilett.” A lakásban valahogy semmi sincs a helyén. A nagyszobában a padlószőnyeg a szekrény tetején, a könyvespolcokon bálásruhák. “Vannak érdeklődők?” “Vannak.” Idegesen az órájára néz, amikor csöngetnek. “Vevő jön! – derül fel az arca. – Addig kérdezze a papát, mindenre tud válaszolni.”
 |
| Klikk a képre! |
A papát kérdezni sem kell. Elmondja, hogy a Havanna-lakótelepet kubai mérnökök tervezték, ez, mutat körbe a romokban álló lakáson, Fidel Castro ajándéka. Lehetett volna bőkezűbb, merengenénk magunk elé, de nincs időnk. “Ez egy ilyen lakótelep” – emeli fel ökölbe szorított jobb kezét, mozdulatával a hegyek közé szorult Che Guevarrát idézve, amint elhatározza a Moncada laktanya ostromát. Fia távollétét kihasználva lyukakról beszél, nem műszaki hiba következményei, hanem a lakás szellőzését oldják meg. A papa a szekrénysorra mutat: “Tudja milyen értékes ez… spanyol… na… hogy hívják… egy város… tudja… gondolák… Firenze!” A szobába toppanó vevőről felmerül a gyanú, hogy beépített ember, mert kevesli a vételárat, és még a szekrénysor tetejére szerelt padlószőnyegért is odavan.
A Havanna-lakótelep már nem a régi. A térfigyelő rendszer kiépülésével megfosztották utolsó bájától, a bűnözés durresi méreteitől. A lakásárak viszont alacsonyan maradtak. Három lakószobás lakásokat Budapesten itt lehet a legolcsóbban vásárolni. A hangulat pedig? Szófia Rabocsnik-lakótelepét idézi három évvel Todor Zsivkov hatalomból való távozása után, szóval nem vészes, különben is: a gyors 136-os busz tíz perc alatt repít minket egy még ennél is élhetőbb világba, a kőbánya-kispesti metróvégállomásra.
http://index.hu/kultur/eletmod/havan0722/?print
Közép-európai város 